Egy volt kolléganőm ma azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy milyen az igazi nő, szerintem. Nagyon meglepett a kérdése, de próbáltam összeszedni, hogy milyen egy igazi nő az én értelmezésemben. Valami ilyesmik jutottak eszembe:
- ébredés után a tükörbe nézve megállapítja, hogy jobb lett volna férfinak születni, mert ők valahogy nem olyan gyűröttek reggelenként, és nem is bajlódnak annyit a „szépítkezéssel”,
- sminkelés után addig illeg-billeg a tükör előtt a passzos farmerban, amíg elhiszi, hogy végül is nem is olyan rossz nő,
- a sminkelést sokszor a pokolba kívánja, mégsem tudna élni nélküle,
- kedvenc napja a menstruáció első napja, később pedig a legutálatosabb napja,
- retteg a narancsbőr gondolatától,
- szeret nő lenni, szereti kihasználni minden előnyét (persze nem vallaná be), szereti, ha éreztetik vele, hogy nő,
- szeret macinaciban szaladgálni, ha nem látja senki, de alig várja, hogy felvehesse a passzos farmert, amiben a Pasinak annyira tetszik a feneke (persze az sem hátrány, ha más pasinak is tetszik, biztos ami biztos)
- szeret smink nélkül flangálni, és szereti otthagyni a mosatlant, majd erőt vesz magán, és eltünteti őket, de nem érzi magát jobban tőle,
- szeretné, ha a Pasi elmosogatna és kitakarítana helyette, és szeretné, ha emiatt nem érezne lelkiismeret furdalást,
- szeret finom ételeket készíteni a Pasinak, de irtózik attól, ha hagymaszagú lesz a haja,
- nem elégszik meg a lámpaoltás utáni szexszel, kedveli az újdonságokat, szenvedélyes, és földhözragadt pasit nem tűr meg maga mellett,
- szereti élvezni a Kedvesen túl más pasik figyelmét is, de persze nem lépi át azt a bizonyos határt, mert szereti a Pasit,
- szeret néha gyenge nőnek mutatkozni, aki gyámolításra szorul,
- nőiessége nem csupán a külsőségekben merül ki, hanem belülről árad, a kisugárzásával bármit el tud hitetni a férfiakkal.
