"Az élet egy narancs." Eszerint időnként savanyú, időnként édes, kerek és tartalmas, édesen savanyú és imádjuk. Az egyéjszakás kaland az, ami ugyanilyen érzéseket válthat ki belőlünk.
Nincs benne komolyság, nincs benne magyarázkodás, és nincsenek elvárások. Mégis, sokszor utána az egyik fél biztosan epekedik, és utána már elkezdődnek az elvárások, a magyarázkodás, és a komolyság. Vajon elég egy éjszaka arra, hogy eldöntsük, hogy érezzük, - akit mellénk sodort az élet, éppen akkor, vagy már egy ideje, - megéri-e megfelelni az elvárásoknak, megéri-e magyarázkodni, megéri-e komolykodni. Megéri-e? Úgy hangzik, mintha pénzben lenne mérhető egy-egy érzés, egy cselekedet.
A félelem, ami ilyen kalandokba hajtja a fiatalokat, és az, hogy nincsenek elvárásaik, nem várnak magyarázatot, és nem vesznek semmit komolyan. Az egyszerűség bája. Félnek, mert nem bíznak senkiben, nincsenek elvárásaik, mert nem tudják még azt sem, hogy mit várnak maguktól, nem várnak magyarázatot, mert nem akarják elrontani.
Pedig van amikor nem árt a magyarázat, a szó, nem elég csak egy ölelés, egy csók, egy szeretkezés, mert azok nem oszlatják el a kételyt a nő szívében, aki remél, aki bízik, akinek vannak elvárásai, aki komolykodik, és aki szeret.
Ha nem lenne megbocsátás, nem lenne boldogság.
Néha azért nem árt... ;) Fönt csak általánosságban beszéltem..
A kép forrása: www.hotdog.hu
