Nem írok politikáról, hiszen tele van vele a sajtó, meg a hócipőm is, nem szidom a vasutat, pedig én is utazom vonattal, én is részese lehetek annak a kellemes légkörnek, és jóérzésnek, ami érheti az embert, ha vonattal utazik. Én is szagolom a wc kellemetes bűzét, a dohányfüstöt, egynéhány fürdetlen embertársamat, dideregve-vacogva imádkozom, reménykedem, hogy megkönyörülnek az embereken, és bekapcsolják végre a fűtést. Hallgatom a böfögést a sörszürtyögés mellett, tanúja vagyok agresszív anyai viselkedésnek, és reménykedem, hogy nem rabolnak ki, nem vernek meg egy-egy utazás alkalmával. Nos. Magyar Államvasutak.
Végzet(t)
Legyen úgy, hogy írtok egy történetet. De csak egy keveset. A többiek pedig, akik elolvassátok, (és persze én is) folytassátok aszerint, ami eszetekbe jut, amilyen folytatást el tudtok képzelni.
