Imádom ezt az érzést, ilyenkor minden sikerülhet és semmi sem érdekel.
A fáradtság vékony és súlyos lepelként borítja be testem, leginkább a szemhéjamra van hatással, az mintha le akarna ragadni. :)
Combodat érzem még combomon, ágynemű illata árad és még meleg, ahogy az ágyneműtartóba teszem. Kedvem lenne beleburkolózni, amolyan úriasan, hisz mit nekem aznapi teendők, a világ várhat...
De nem, a világ nem vár, az idő rohan, s a kötelességek kopogtatnak. Erőtlenül felülök, s megpróbálom magam olyan állapotba varázsolni, hogy szellemileg képes legyek valamit alkotni. Irtó nehéz! :)
Kinn deres a táj, fehérek a fák, a bokrok, a kerítés, a vezetékek. Fehér és hideg. Sötét van, mintha kötelező lenne szomorúnak lenni! Nah nem, nem hagyom. Már csak azért is kivonulok az erkélyre és belenevetek a sötét hidegség arcába!
(Forrás: http://www.hajlek.com/02_viz-hegy/02_hegyen/090103_bankut/bankut.html)
