Egyszer láttam egy filmet, - mindenkinek ajánlom, aki szereti a turistafilmeket, a jó humort, és nem utolsó sorban Görögországot - és Görögbe fogadtam, fogadva, hogy egyszer eljutok Görögországba, ha a fene fenét is eszik.
Nem igazi görög az, akiben nincs kefi, - csak így magyarosan engedtessék meg - hangzott fel a filmben. Kefi? Hát azt meg eszik vagy isszák? Nálunk úgy mondják, hogy Tűz, Szenvedély, Varázs. Szóval nem görög az, akiben nincs Szenvedély, Lobbanékonyság, Erő, Titokzatosság, Túlfűtöttség, Erotika...
Szerintem pedig, nem ember, akiben nincs Kefi, és ez független a nemzetiségtől, a nyelvtől, az országtól. Mindegy, hogy egy nyelvet beszélünk-e vagy sem, a tűz, a szenvedély, a vonzalom szavak nélkül is ott van a levegőben egy nő és egy férfi között, ha ott van, de ha nincs ott, kár is beszélni róla.
Nem kellett sokat gondolkodnom; bennem van Kefi, imádom a Szenvedélyes dolgokat... a titokzatosságot, az érzékiséget, számomra ez az, aminek meg kell lennie már a párkapcsolat elején, és kell az egész kapcsolatban, a férfi és a nő közötti vonzalom egy kapcsolat mozgatórugója.
S az én kefim, Te vagy. Te vagy az, aki ki tud belőlem szabadítani minden Szenvedélyt, te vagy az, akivel érzem, hogy még rengeteg Kefit fogok és akarok átélni.
A film: Görögbe fogadva
A kép forrása:
Tavaszi hűvös estén sétálok. Jól esik. Már nem vágyom buszra, autóra, sétálva akarom megtenni azt az utat, amit nemrég még autóval is nehezemre esett. Emberek az utcán, végre kimerészkednek, és már nem bújnak el vaskos kabátok alá, nem rejtik el arcukat vastag sállal, s hajukat lobogtatja az erős tavaszi szél. Nem bánják, majdcsak eláll egyszer a szél is. Szeretek így bámészkodni, s egy kicsit összezizzenek, bizony még csípős a szél.. de az illat... az egyszerűen mesés.. inkább maradok kinn, még ha didergek is.
.jpg)
