"Párás hajnalon,
hűvös ágytakarón
fordulsz felém,
s irigyen nézem én
békés álmod
forró fájdalom
minden gondolatom
félek az éj,
ami így volt tökély
a szenvedéllyel véget is ér
nem múlhat el -
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem
virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem
mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha százszor hívlak,
százszor itt leszel
fekszem válladon
zsibbadó karomon
rég nem tudom,
min is gondolkodom
hisz kételyekre semmi okom
nem múlhat el -
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem
virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem
mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha mindig hívlak,
mindig itt leszel."
Mondd, hogy nem
2007.12.02. 20:10 escudo
Szólj hozzá!
Címkék: zene dalszöveg
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://escudo.blog.hu/api/trackback/id/tr96250006
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
