Találkoztam egy igaz érzéssel, nem régen történt, bennem volt, Valaki iránt fellobbant a parázs, és őrült tűzzel lángol. Besétált az életembe megtörve, én pedig beleestem, szinte azonnal. Szerelmes nőnek nem szabad hinni. És Szerelmes Férfinak? Ha Szerelmes. Egy nem működő, rossz kapcsolatból menekült (hozzám?), én pedig tárt karokkal fogadtam, boldogságot, szerelmet remélve, és kínálva. Ekkora boldogságot már rég éreztem, amikor együtt voltam valakivel, és ekkora keserűség is rég járt nálam, amikor bizonytalan lett.
Lelke visszhangját kristálytisztán hallom a fülemben csengeni, tudom, és érzem, hogy megértőnek kellene lennem, de képtelen vagyok rá. Túlságosan fontos ő már nekem.
"Ez a pillanat most, ami emlékeztet rád, álmatlan éjszakában, üres a hova tovább. Csak kérj meg egyszer engem, a jövőt fedezzem fel. Mondd el nekem úgy várom, hogy merre induljak el. Te voltál a minden, az a kimondhatatlan szó. Még ha néha bántottál is, olyan símogatni való. Szeretnék egy álmot, véget nem érőt, mondj hát valamit, amíg nem túl késő.
Áldott legyen a bánat, s benne a könnycseppeim, az a félénk mosoly, a régmúlt fényképei. Áldott legyen a lelked, az a belülről marcangoló. Kérlek valamit mondj, kérlek valamit szólj, hisz nélküled néma a szó."
