Miért van az, hogy időről-időre felbukkan a múlt, mikor nem hívta senki? Vágyakban, álmokban, képekben, gondolatokban, érzésekben.
A Dal: George Michael - Fastlove
Senkit nem fogsz így szeretni, mint engem - suttogja, s nevet, én pedig mintha még mindig az övé lennék, pillanatok alatt dobom el őket. Az esélyeket. Az esélyeket, hogy boldog legyek valaki mással, és ugyanolyan tűzzel szeressek mást. Nem szabad azonban így szeretni, ez már őrültség. Őrültség, hogy évekkel később még minden pillanat eleven. Nem enged el, valami még hozzá láncol. Az eleven emlékek talán, vagy azok az érzések, amelyek azóta is csak vele voltak tökéletesek. Tökéletesek, amit akkor még nem is vallottam be.
Földet értél kisanyám. Ippon lite.
Engedj el végre, engedd hogy mást is közel engedjek magamhoz.
Hogyan lehetséges ez? Szerintetek?
