Jól... esik. Sok minden tűnődésre késztetett mostanság, ugyanakkor azt hiszem, hogy a dolgok nem foglalkoztatnak a kelleténél jobban. Ebben az ellentétben állt most össze sok minden a fejemben, és azt hiszem tudok írni róla. Őszinteség, bizalom, szívfacsarás, munkahelyi kapcsolatok, érzékiség, mind-mind olyan címszavak, amik foglalkoztatnak az utóbbi napokban, hetekben.

Úgy érzem, hogy tanulnom kell a felületességet, de még mindig nem látom értelmét, csak lassan elfogadom, hogy így kell viseltetni sokuk iránt. Ha nem mélyedsz bele túlságosan, abból bajod nem származhat, csak nem éled meg annyira, mint ahogyan esetleg vágynál rá.

Miért olyan nehéz megbízni valakiben? A félelem miatt, hogy nevetség tárgyává válsz, az aggódás miatt, hogy megint csalódsz valakiben, hogy valaki máshogy értelmezi a bizalmat. A bizalom bizalom, csak máshogy értelmezik az emberek. Van aki nem veszi túl komolyan, van aki nem érzékeli az értékét. Egy biztos, a szememben nagyon könnyű elveszíteni. Időről időre a bizonytalanság után úgy érzem, már biztosan tudom, hogy nem bízhatok benne, még akkor sem, ha szeretnék.

Egy munkahelyen mennyire lehetsz bizalmas, és mennyire lehetsz megbízható? Amint a munkádban, úgy a magánéletedben. Ha megbízható vagy, és nem locsi-fecsi, ha tudod mit lehet elmondani, és mit kell magadban tartani, akkor talán a munkában sem vagy annyira szétszórt.

Mindenesetre, bízni kell, de csak az arra érdemes emberekben.