Mindenhol azt olvashatjuk, hogy mosolyogni kell, hiszen akkor vonzzuk be a pasikat, mosolyogni kell akkor is, amikor éppen összecsaptak fejed fölött a felhők. Pozitív kisugárzás, sejtelmes tekintet, és már miénk is a Kiszemelt Pasi? Nem hiszem, hogy mindez elegendő. Miért van az, hogy amikor igazán szükségünk lenne rá, nem akar észrevenni minket egy pasi sem? Bezzeg, ha egy pasi lecsap ránk, és ennek jó hatása meglátszik rajtunk, akkor menten sorakoznak, és udvarolnak. Te pedig próbáld meg kiválasztani a legjobbat.

Kiválasztani a legjobbat. Mégis mi alapján mérlegeljünk? Külcsín, belbecs, egzisztencia, kisugárzás, vonzalom, érzés? Magam részéről az érzésre szavazok. Nekem az a legjobb választás, még akkor is, ha a Szerelmem csak nekem oly' tökéletes. Mégis hogyan találjon magának párt egy olyan nő, aki másra sem vágyik, csak szerelemre. Egyik barátnőm filmből lopott gondolata gyakran eszembe jut:

Nem mond hülyeséget. De itt nem a Mr. Tökéletes kereséséről van szó, hiszen lehet valaki eszméletlenül vonzó, kedves, és lehengerlő, ha nincs meg benne az a "valami", ami ahhoz kell, hogy mindent elsöprő, őrült szerelem alakuljon ki. Hiszem, hogy ilyen nem csak a romantikus filmekben van.

Hétfő volt, és egy kedves régi ismerősömmel, akivel rátaláltunk egymásra az interneten, váltottunk néhány ímélt, később pedig sms-ben érdeklődött, hogy a munkahelyemen mikor van ügyfélfogadás, ugyanis jogsit akar csináltatni. Régi Ismerős történetesen egy Pasi, akit bár rég láttam, és már csak halványan emlékeztem rá, mégis olyan hatást keltett a leveleivel, hogy van benne 'valami'. Természetesen tájékoztattam, hogy mikor tud jogsit csináltatni, és szomorúan nyugtáztam, hogy 'neki is csak ezért' kellek. Hozzá kell tegyem, Régi Ismerős kapcsolatban volt, mégis félreérthető üzeneteket írt nekem, amiből kitűnt, hogy 'kedvel'. Azon a napon, amikor megjelent a munkahelyemen, előzetes megbeszélésünk szerint küldött egy sms-t, és kérdezte, hogy összefutunk-e pár percre. Miért is ne? - gondoltam magamban. Megérkezett, és összetalálkoztunk. Tartottam felé a folyóson, és láttam, hogy a falnak dőlve várja, hogy mikor kerül rá a sor. Úgy 5 méterre lehettem tőle, amikor hirtelen felém fordult, és rám mosolygott. Nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem akkor, de az biztos, hogy nagyon jó érzés fogott el. Üdvözöltük egymást, majd lányos zavaromban - itt jegyzem meg, hogy nem vagyok zavarba esős típus -, dohányozni invitáltam. Csak reménykedtem, hogy dohányzik, mert annyira megzavarodtam, hogy hirtelen értelmes mondatot nem tudtam volna kinyögni. Így volt pár percem, hogy összeszedjem a gondolataimat, de azok is csak cikáztak, és igazából semmi értelemeset nem sikerült összeraknom magamban. Csak azt éreztem, hogy ami történik, megfog, elrepít, és hogy már rég keltette fel ennyire az érdeklődésemet egy Pasi. Beszéltünk egymással néhány percet, és örömmel nyugtáztam, hogy nem csak én vagyok zavarban, hiszen Régi Ismerős zavarában néha dadogott, ami annyira tetszett, a mosolyáról nem is beszélve. Amikor rám mosolygott, úgy éreztem, hogy megtaláltam, amit 'kerestem', legalábbis létezik olyan valaki a Földön, aki meg tud érinteni úgy igazán, a Régi után. Boldog voltam azért is, mert megbizonyosodott, vannak érzéseim, igenis le tud valaki kötni, csak az utóbbi időben valahogy nem olyan személyeket sodort felém az élet, és teljesen tisztán ráeszméltem, hogy a Régi már tényleg régi. A beszélgetés után visszamentem dolgozni, mondanom sem kell, nem voltam magamnál, annyira megérintett a néhány perc alatt, minden megváltozott bennem. Tudtam, hogy akarok még találkozni ezzel a Pasival.

A Régi Ismerőssel való találkozás olyannyira felkavarta a többnyire állóvízhez hasonlító életemet, hogy éreztem, ha szerethetem ezt az embert, akkor más boldogság nem kell többé. Viszont teljesen össze is zavarodtam, ugyanis néhány nappal ezelőtt Andrással is találkoztam, és ő is nagyon szimpatikus volt számomra, mégis Régi Ismerőssel kapcsolatban éreztem olyan megfoghatatlan dolgot, amit 'kerestem'. Csak hát "mindig olyan szekér után futok, ami nem vesz fel" - hallottam már ezt egy párszor, ugyanis Zoltán nem volt egyedülálló. Talán egy kis kalandra vágyott komoly, megszürkült kapcsolatában? Nálam ez nem volt nyerő, de ahogy éreztem, hogy mennyire nyitott felém, és mennyire őszintének tűnően érdeklődik, egy idő után már nem tudtam nemet mondani kérlelésének, hogy találkozzunk valahol. Ezer meg egy gondolat járt a fejemben; minek másszak bele érzelmileg, ha végül úgyis a barátnője mellett marad? Mi van akkor, ha mégsem, ha belémszeret, és az amúgy is lapos kapcsolatának a végére pontot tesz?

Elmondtam Andrásnak, hogy találkoztam valakivel, aki megfogott, ezért ne várjon rám, mint már kértem előtte is, mert nem tudom hogyan fogok dönteni. András nagyon kedves volt, még ha megtörte is az életemben hirtelen felbukkanó vetélytárssal kapcsolatos érzéseim megszületése, rendkívül intelligensen fogadta a hírt, de azt mondta, kell még egy találkozás. Hiszen nem versenyezhet virtuálisan egy olyan emberrel, aki közel van hozzám. Gyorsan teltek a hetek, András reménykedett, hogy jól (vagyis mellette) fogok dönteni, Zoltán pedig hajlott arra, hogy az irántam hirtelen fellobbant érzelmei miatt lezárja amúgy is kihűlt kapcsolatát. Nem kértem rá ígéretet, nem is kaptam, csak reménykedtem, hogy ha tényleg igaz érzés lehet 'ez', akkor nem fogjuk hagyni, hogy elvesszen.