Lassan itt az Évvége, és az év utolsó napja, a Szilveszter. Belegondolva az eddigi szilveszteri mulatságaimba, mindig volt bennük valami jó, és mindig volt bennük valami rossz. Jellemző, hogy ilyenkor sokan fogadkoznak, hogy megváltoznak, fogadalmakat tesznek, aztán a saját maguk felállította szabályok között élnek. Mégis talán az a jellemzőbb, hogy egyesek annyira lázadók, vagy lázadóknak hiszik magukat, hogy semmiféle előírást nem fogadnak meg a következő évre azzal a felkiállltással, hogy "annyira öntörvényű vagyok, hogy úgysem tartok be semmilyen fogadalmat." Pfff. Mindegy. Ilyen vélemény is van. Meg olyan is, hogy nem teszek fogadalmat, majd lesz úgy, ahogy lesz. Úgyis csak akarat kérdése, hogyan alakul az évünk, meg az életünk. Végülis, tényleg az. Ha kezükben tartjuk az Életünket. Nah de nem a tenyerünkben, hanem tudatosan élünk, odafigyelünk, nem hagyjuk, hogy a dolgok igazából kikészítsenek, és kihozzanak a sodrunkból, és ha ránkjön a remegés a fronthatásból kifolyólag, nem nyúlunk a nyugtatóhoz, meg akkor sem, ha nem bírjuk idegekkel mások szarságát. Haragszom azokra, akik akár a nyugtató, akár az alhohol, akár a drog, vagy egész egyszerűen csak az élvezeti szerektől remélik azt, hogy boldogok lesznek. Biztosan jó dolog támasztani a kocsmában a pultot, csinos pultoslányokkal beszélgetni, a szokásos, mindennapi söröcskét inni, aztán részegen, vagy egyszerűen csak illuminált állapotban hazamenni, majd ágybabújni, igénytelenül, sörszagúan, füstszagúan, és végtelenül magányosan. Vagy feszíteni egy hatalmas buliban, rengeteg bombacsaj, és vagány belevaló csávó, őrjítő, fülsüketítő zene, amiről igazából csak az azt a stílust kedvelők tudják megmondani, hogy milyen zene is az, a nagy átlag csak úgy hívja, drogos zene. És bekábszerezve, szállni, szállni, szállni, biztosan csodás lehet. Aztán hazamenni, legtöbbször nem egyedül, és nem tisztán, magyarul fogalmam sincs ki vagyok, és hol vagyok. Aztán felébredni, természetesen egyedül, vörös szemmel, kiszáradva, a világgal összeveszve létezni, mert olyan jó volt, míg hatott a kis szer, addig minden csodás volt. Pfff!!! Undorító.
Visszatérve a szilveszterekre, a legtöbb Év Utolsó Napját házibuliban töltöttem, természetesen a Barátaim körében. Táncoltunk, ittunk, lelkiztünk, buliztunk, és kellőképpen elbúcsúztattuk az Óévet.
Most mégis valahogy másra vágyom. Valami elegánsabbra. Kisestélyi, öltöny, vacsora több fogásban, kellemes zene, kellemes társaság. Egy álarcosbált is el tudnék képzelni. Majd egyszer talán ez is valóra válik!
Visszatérve a szilveszterekre, a legtöbb Év Utolsó Napját házibuliban töltöttem, természetesen a Barátaim körében. Táncoltunk, ittunk, lelkiztünk, buliztunk, és kellőképpen elbúcsúztattuk az Óévet.
Most mégis valahogy másra vágyom. Valami elegánsabbra. Kisestélyi, öltöny, vacsora több fogásban, kellemes zene, kellemes társaság. Egy álarcosbált is el tudnék képzelni. Majd egyszer talán ez is valóra válik!
