Amikor a Nő szerelmes, képes mindent, és mindenkit gyönyörűnek látni, képes mindenkit szeretni, és meg szeretné ölelni a világot. A nők intenzívebben, empatikusabban élnek meg mindenféle érzést, és általánosságban sokkal mélyebbre ásnak, a lelkükben.
Csak az érzésre figyeltem, és azt gondoltam, hogy mindegy, ha a földön végzem majd, de átadom magam, ha jön a Szerelem. Egy életünk van, és egyrészt irigylem azokat, akik életük során rengetegszer szerelmesek lesznek, másrészt nem hiszem, hogy ilyen létezik. Véleményem szerint igazából szeretni, igazából szerelmesnek lenni nem lehet, valahányszor új embert sodor az ember elé az élet. Úgy gondolom, hogy igazán szeretni, és igazán engedni szeretni csak néhányszor enged az Élet, és sokan nem tudják ezt igazán értékelni. Hagyják kicsúszni a kezükből a Szerelmet, az életet, az érzéseket. Talán gyávaságból, talán más miatt. Ennek ellenére én mindig is úgy gondoltam, és gondolom, hogy ha az igazi szerelem rád talál, nem szabad eleresztened. Mégis meg kell most tennem, mert hiába harcolsz foggal-körömmel valakiért, ha annak a Valakinek nem jelentesz semmit. Ebben az esetben csak megalázkodás, csorba a női mivoltban, és a női büszkeség egyszer csak eltűnik, mintha a szilárd fal egyszer csak összeomlana. Nem szabad. Valóban igaz, hogy Nekünk Nőknek nem szabad könnyen adnunk magunkat, még akkor sem, ha Igazán Szerelmesek vagyunk. Sok férfi ezt nem tudja kezelni, vagy nem fogja fel. Nem érti, vagy nem akarja, hogy mi, Nők arra vagyunk programozva, hogy szeressünk, hogy törődjünk, hogy gondoskodjuk arról az emberről, akibe szerelmesek vagyunk. Ha egy nő szerelmes, folyamatosan el akarja kápráztatni a férfit, folyamatosan meg akarja hódítani, és mindenben partner akar lenni. Mindenben.
Talán, sőt biztosan némi keserűség érződik soraimon. A számomra bombaként robbanó szerelem csak számomra volt nagy durranás. Jött, majd nyögvenyelősen távozott, anélkül, hogy kimondta volna, nem kell amit érzek, s vele együtt én sem.
"Akinek tényleg fontos vagy, az küzdeni fog érted, akár hónapokon, éveken keresztül is." És ha én ezt nem tudom értékelni, mert az érzéseim egészen mást súgnak, és nem tudok lángra lobbanni azért az emberért, aki a csillagokat is lehozná nekem? Mert az kell, akinek feleannyit sem érek, aki csak ígér, és semmit sem tesz, mégis megőrülök érte, elég csak a mosolyára gondolnom, és végem.
