"Párás hajnalon, hűvös ágytakarón fordulsz felém, s irigyen nézem én békés álmod forró fájdalom minden gondolatom félek az éj, ami így volt tökély a szenvedéllyel véget is ér nem múlhat el - amíg tartott, még elhittem s nem értem, miért nem bízom mégsem miért…