Kilépek az ajtón, sétálok a járdán, majd egyszer csak elkezdem élni az életem. Hogyan is? Mi tesz boldoggá? Mi tesz boldogtalanná? Kis Könyv, voltál-e megfigyelő nálam, s leírtad-e hogyan élek? Bólogat a Kis Könyv.
- Te is egy olvasóm leszel, ha végre időt szánsz rám, így hát megfigyeltem azt is, te hogyan élsz.
Te mesélted Leendő Olvasóm, hogy tőled mindig mindenki többet várt, mint a többiektől, és nagyon sokszor érezted, érzed úgy, hogy nem tettél meg mindent, még van benned szufla, még telne tőled több is.
Te mesélted azt is, hogy mindig vágytál egy húgra, akit gyámolíthatsz, akit elláthatsz jó tanácsokkal, és akire vigyázhatsz, ugyanakkor te voltál, te vagy, és te maradsz örökre nővéred első és egyetlen bizalmasa. A gyermekkori nyári estékről is beszéltél, amikor már besötétedett, de te még akkor is rúgtad a bőrt bátyáddal, és nem akartad, hogy vége legyen a napnak. Te mesélted el a sportversenyeket, a győzelem után érzett fáradtságot, és a veszteség után érzett önfeledtséget. Majd abbahagytad, bár sokáig bántad.
Új tanulmányokat kezdtél, új barátokra tettél szert, kikből rengeteg volt a hamis barát, akik a sok év alatt le is morzsolódtak. Ma már csak Ők vannak melletted, akik Tényleg a Barátaid. És csak Ők kellenek, nem kell több látszatbarát.
Szerelmek jöttek, szerelmek mentek, egyik a másik után, tapasztalatok, örömök, csalódások, fájdalmak, és a Nagy Szerelem, majd a Nagy Kiábrándulás, további szerelmek, megszépült múlt, és Ő az akit igazán szerettél, úgy látom.
- Ááááj, Kis Könyv, ilyen mélyen ne menjünk bele az életembe, blogolvasó szerinted erre kíváncsi?
- Nem tudom, hogy kíváncsi-e, de kis Gazdám én úgy látom, hogy neked nem is az a lényeg, hogy a bejegyzésedre kíváncsiak-e, hogy másokat ez érdekli-e vagy sem. Hanem érzésekről írsz, és az érzéseken keresztül akarod magadhoz húzni a blogolvasót, és az olvasót arra szeretnéd késztetni hogy utazzon, érzelmileg, és lelkileg.
- Hmm... Teljesen jól látod a helyzetet. És szerinted Boldog vagyok?
- Érdekes kérdés, és te is tudod rá a választ. De te tőlem akarod hallani. Nem úgy élsz, ahogy szeretnél, minden tekintetben. Így ez nem teljességében megélése, csak túlélése az életnek. Bátorság, erő, célok, motiváció, és ami benned mind megvan, képessé tesz arra, hogy boldog legyél végül, már nem is olyan sokára.
- Köszönöm Kis Könyv. Elgondolkodtató amiket mondtál.
Hamarosan eljön a pillanat, hogy kilépek az ajtón..., sétálok a járdán..., és elkezdem élni az életem..., úgy ahogy jó nekem..., Csak Ő ne hiányozna ennyire...
- Te is egy olvasóm leszel, ha végre időt szánsz rám, így hát megfigyeltem azt is, te hogyan élsz.
Te mesélted Leendő Olvasóm, hogy tőled mindig mindenki többet várt, mint a többiektől, és nagyon sokszor érezted, érzed úgy, hogy nem tettél meg mindent, még van benned szufla, még telne tőled több is.
Te mesélted azt is, hogy mindig vágytál egy húgra, akit gyámolíthatsz, akit elláthatsz jó tanácsokkal, és akire vigyázhatsz, ugyanakkor te voltál, te vagy, és te maradsz örökre nővéred első és egyetlen bizalmasa. A gyermekkori nyári estékről is beszéltél, amikor már besötétedett, de te még akkor is rúgtad a bőrt bátyáddal, és nem akartad, hogy vége legyen a napnak. Te mesélted el a sportversenyeket, a győzelem után érzett fáradtságot, és a veszteség után érzett önfeledtséget. Majd abbahagytad, bár sokáig bántad.
Új tanulmányokat kezdtél, új barátokra tettél szert, kikből rengeteg volt a hamis barát, akik a sok év alatt le is morzsolódtak. Ma már csak Ők vannak melletted, akik Tényleg a Barátaid. És csak Ők kellenek, nem kell több látszatbarát.
Szerelmek jöttek, szerelmek mentek, egyik a másik után, tapasztalatok, örömök, csalódások, fájdalmak, és a Nagy Szerelem, majd a Nagy Kiábrándulás, további szerelmek, megszépült múlt, és Ő az akit igazán szerettél, úgy látom.
- Ááááj, Kis Könyv, ilyen mélyen ne menjünk bele az életembe, blogolvasó szerinted erre kíváncsi?
- Nem tudom, hogy kíváncsi-e, de kis Gazdám én úgy látom, hogy neked nem is az a lényeg, hogy a bejegyzésedre kíváncsiak-e, hogy másokat ez érdekli-e vagy sem. Hanem érzésekről írsz, és az érzéseken keresztül akarod magadhoz húzni a blogolvasót, és az olvasót arra szeretnéd késztetni hogy utazzon, érzelmileg, és lelkileg.
- Hmm... Teljesen jól látod a helyzetet. És szerinted Boldog vagyok?
- Érdekes kérdés, és te is tudod rá a választ. De te tőlem akarod hallani. Nem úgy élsz, ahogy szeretnél, minden tekintetben. Így ez nem teljességében megélése, csak túlélése az életnek. Bátorság, erő, célok, motiváció, és ami benned mind megvan, képessé tesz arra, hogy boldog legyél végül, már nem is olyan sokára.
- Köszönöm Kis Könyv. Elgondolkodtató amiket mondtál.
Hamarosan eljön a pillanat, hogy kilépek az ajtón..., sétálok a járdán..., és elkezdem élni az életem..., úgy ahogy jó nekem..., Csak Ő ne hiányozna ennyire...
"Egy nyugtalan érzés bántja szívem, nem találom a világban helyem,
merre menjek, szaladjak én, hogy boldogabban éljek én?
Csak életemben egyszer lennék boldogabb, elfelednélek téged, és a múltamat,
hajnali szürkület, vidd el a szívemet, nálad boldogabb lehet."
