Ha nagyon elkeseredett vagyok, vagy csak úgy egyszerűen, Keresztfiamra gondolok, és az ölelésére, arra, hogy milyen őszintén tud szeretni. Ettől jobb lesz. Könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy talán nem lesz boldog. Pedig benne van a pakliban. Azt hiszem, nagyon szívbajos Anya leszek. Lesben fogok állni a parkban, ha a kamasz lányom randizik. (: Biztos vagyok benne, hogy ha megtalálom azt a férfit, akinek gyereket szülhetek, a fogantatás első pillanatától kezdve csodálni fogom, és imádni, azt a csöppséget, aki bennem fog növekedni. Az élete, a sorsa a kezemben lesz, rajtam áll, hogy milyen emberré válik. És megszakad majd a szívem, ha sírni látom.
Húú..., nagyon előreszaladtam. Meghat az Anyaság. Már a Keresztanyaság is. A gyerekek őszintesége, lázadása, szeretetéhsége. Annyira hétköznapi, természetes dolog, mégis különleges....
