Nyúlfarknyi bejegyzés egy kétségbeesett szerelmes nőről, aki megihletett...
Mit él át egy nő, ha elveszti a Szerelmét? Ha aljas módon megcsalják, elhagyják, vagy elhagyják azért, mert egyszerűen kiszerelmesednek. Meghal. Bennük. Számukra. Nekik. Örökre. Némelyikünknél a Szerelem is meghal, vele együtt. Hogy feltámad-e újra valaha, azt az idő dönti el, és az hogy sodor-e felénk olyan embert, férfit a Sors, akit újra tiszta szívünkből tudunk szeretni, és nem félünk szeretni.
Amikor vége lett, sokáig vártam hogy jössz-e még, a megszokott időben, a megszokott napokon. Nem jöttél. Készültem is, hogy hátha... mégis. Befutsz, azt mondod megbántad, hogy hülye voltál, bár én is hülye voltam, de ne foglalkozzunk most ezzel, hanem szeress... Sokáig ezt képzeltem, ezzel etettem magam. Nem tudtam elfogadni, hogy vége. Szinte belebondultam. Annyira kellettél, annyira kellett, hogy szerethesselek, annyira akartam, hogy szeress. Végül elengedtelek...
Az emberek a kapcsolatokban túl sokat agyalnak, főleg a nők. Hogy megfelelnek-e, szépek-e, kívánatosak-e. Van hogy túl sokat adnak magukból, vagy hogy túl keveset.
Hogy miért van annyi magányos szingli nő? Talán félnek belelépni egy újba, újra egy lapra feltenni mindent, mert csak úgy érdemes, menekülő ajtó nélkül, amire pedig szükség van.
Mit él át egy nő, ha elveszti a Szerelmét? Ha aljas módon megcsalják, elhagyják, vagy elhagyják azért, mert egyszerűen kiszerelmesednek. Meghal. Bennük. Számukra. Nekik. Örökre. Némelyikünknél a Szerelem is meghal, vele együtt. Hogy feltámad-e újra valaha, azt az idő dönti el, és az hogy sodor-e felénk olyan embert, férfit a Sors, akit újra tiszta szívünkből tudunk szeretni, és nem félünk szeretni.
Amikor vége lett, sokáig vártam hogy jössz-e még, a megszokott időben, a megszokott napokon. Nem jöttél. Készültem is, hogy hátha... mégis. Befutsz, azt mondod megbántad, hogy hülye voltál, bár én is hülye voltam, de ne foglalkozzunk most ezzel, hanem szeress... Sokáig ezt képzeltem, ezzel etettem magam. Nem tudtam elfogadni, hogy vége. Szinte belebondultam. Annyira kellettél, annyira kellett, hogy szerethesselek, annyira akartam, hogy szeress. Végül elengedtelek...
Az emberek a kapcsolatokban túl sokat agyalnak, főleg a nők. Hogy megfelelnek-e, szépek-e, kívánatosak-e. Van hogy túl sokat adnak magukból, vagy hogy túl keveset.
Hogy miért van annyi magányos szingli nő? Talán félnek belelépni egy újba, újra egy lapra feltenni mindent, mert csak úgy érdemes, menekülő ajtó nélkül, amire pedig szükség van.
A lényeg a lényeg, szeretni kell, őrülten, és engedni szeretni, aztán ha mégis vége lesz, egy ideig kutyául érzed magad, és megérte? Nem szabad bánni, amit megtettünk Érte, és a Szerelmért.
