A nyári eső, és a hársfa csodálatos illata árad be az ablakon át. Frisseség, ami nagyon hiányzik a forró a nyári estéken. Kedvem lenne lefényképezni a lemenő napot, a narancssárga színre festett eget, amely olyan alacsonyan fekszik, hogy úgy érzem, meg is érinthetném. Kedvem lenne szerelmesnek lenni, kedvem van nevetni, mosolyogni mindenen, csak úgy arra, akit szeretek, és azért, hogy érezze, minden rendben. Olyan régen éreztem már ezt a harmóniát, tovatűnt, és azt hittem, hogy elvesztettem azt, ami eddig szinte mindig velem volt. A kiegyensúlyozott lényemet.

Élvezem, amikor nem bosszantanak fel események, jó érzéssel tölt el, hogy nem feszül idegbe a gyomrom, amikor máskor ugyanezért, igen.

Telnek-múlnak a napok, és remélem, hogy a fekete kövön jó irányba lépkedem.