"Jól vagyok, igen jól vagyok, csak ez számít..." Kellemes nap ez a mai, csak szédítő meleg van. Kerékpárral, vagy gyalog még valahogy elviselhető, de autóban, vagy buszon, vonaton, őrjítő ez a nyári nap. Reggel egy pillanat alatt kiugrottam az ágyból, és hagytam, hogy az erkélyen való ébredést elősegítő kávézésom közepette a reggeli, friss, hűvös szellő átjárja testem, és elmém. A reggel is tud szép lenni, ilyenkor, amikor még nincs nagyon meleg, és még bármi megtörténhet aznap. Elindultam hát kötelességemet teljesítve munkahelyemre, ahová néhány hete már majdnemhogy örömmel járok. Nyugalom van, és lehet dolgozni. Erre is jók a nyári szabadságolások. Bárcsak soha nem lenne már egyben a gyomrom, és nem lenne csomó a torkomon, amikor el kell indulni reggel. Érdekes, az elmúlt bő másfél évben, mióta itt dolgozom, még sosem éreztem ezt a nyugalmat.
"Ma végre jól vagyok, és pont. Nem érint meg, hogy másmit mond. Semmit nem bánok meg, míg a jókedv tart. Tudom, hogy lesz egy pár órám, amikor senki nem szól rám, és csak békésen fekszem a fűben majd."
