Hmm... Újév. Vagy mi?? Azt hiszem tegnap szembesültem, vagyis eszméltem rá igazából, hogy itt az új év. Talán azért ilyen "későn", mert nem vártam tőle csodákat, nem fogadtam meg semmit, talán azért mert az év utolsó napja is ugyanolyan volt mint az újév első napja, és talán azért is, mert nem volt időm gondolkodni és merengeni azon, hogy tulajdonképpen nincs mit tenni, újév köszöntött be. 
Mostanság gyakorta utazom, és már egy ideje rájöttem, hogy az idő kurvára gyorsan telik. Bizonyos dolgokban türelmesebb lettem, az idő 3 óra utazás közben, a fák és megannyi város, megannyi ember mellett elsuhanva már szinte rohan, és rohan reggel, és rohan este, és rohan napközben.
Néha szeretném az órát megállítani. De valójában lenne értelme? Édes pillanatok mindig vannak, olyanok, amik később is eszünkbe jutnak. Apró dolgok ezek, mégis megmaradnak, és benned fejlődnek tovább egy kis fantáziával, vagy emlékké haloványulnak. Egy mosoly, egy édes tekintet, egy sikerélmény, egy őszinte arc, vagy egy cselekedet, emberség, egy kis törődés, vagy egy barátságos mosoly, és tekintet egy idegentől.
Mert annyi ember mellett megyünk el életünk során, szó nélkül, már szinte vadul idegenen, fejünkben a problémákkal, és nem veszünk észre másokat, nem vesszük észre a szépet, az életet.
Várjuk a csodát, amit valami fenomenálisnak képzelünk, aztán meg még senki sem bizonyította, hogy létezik. Örülök neki, hogy fontosabbak apró dolgok, mint a nagy szavak. Talán elmúlt a nagy szavak hatása, mert elég a kicsi szó is, és a pici mosoly is, csak az ne tűnjön el soha, mert akkor ván baj.
A képet innen http://fido.freeblog.hu/tags/nottingham/ "loptam". Uups. :)
