Azon kaptam magam, hogy vártam valamire, amitől jobb lesz, és csak egy aprócska dolog történt, mégis ezerszer jobbá vált. Értékelni kell a kis dolgokat is, és úgy érzem, hogy én értékelem is, de a szomorú, hajszával teli hétköznapok lassan kiölnek belőlem mindent, barátságot, szerelmet, szeretetet. Nagyon félek ettől, mégis sokszor tehetetlennek érzem magam a Hétköznappal szemben. Pedig hétköznapok igenis vannak, nem csak hétvégék, és nem csak örömteli napok vannak, nemcsak kacagás az élet, sajnos. Pedig oly' jó lenne irányítani az Életet, és a képébe röhögni, hogy bekaphatja, csak élni, és élvezni az életet, szabályok, korlátok nélkül, ohh, ilyen nincs... hiszen itt van ez a Társadalom, vagy mi, meg a normák, de kit érdekel? Azért születettem, hogy mindenkinek megfeleljek? Nem tudom, hogy miért születtem, de nem is akarok megfelelni mindenkinek. Szeretni akarok, embereket, törődni akarok emberekkel, mert sok van bennem, és sok kedves ember van számomra. Nekik átadnám, és remélem, hogy sikerül is.
Nekik átadnám
2007.12.01. 20:24 escudo
Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok gondolatébresztő kapcsolatok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://escudo.blog.hu/api/trackback/id/tr26249155
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
