... Lágy zene szól, dobok pattognak halkan, mint a tűz a kandallóban, néha-néha pedig csak a zongora egy-egy billentyűje szólaltat hangokat. A lány behunyja szemét, és hallja, mintha a távolból énekelne valaki, pontosan a zenével egy ütemben. Fekszik az ágyon még mindig behunyt szemmel, és érzi, ahogyan Valaki egyetlen egy ujjával megsimítja szemhéját, simogatja sokáig, apró csókokat lehelve rá, közben simogatva arcát. Csak az ujjbegyeivel ér hozzá, majd ujjait finoman lecsúsztatja nyakán. Nem szólnak egy szót sem. A nyakáról fel-felkúsznak ujjai az arcára, mintha nem tudnának elszakadni onnan, és megsimítja ajkát is, simogatja, kényezteti, minta nem lenne biztos benne, hogy érdemes a csókra. A lány nyelvével benedvesíti ajkát, a fiú ujjai pedig tovább játszanak rajta, majd apró csókokkal borítja el, mintha félne, először viszonzatlanul, majd az ajkak egyszer csak maguktól életre kelnek, és a nyelvüket egymás szájába teszik, lassan, de semmi másra nem vágyva jobban abban a pillanatban, és csak csókolnak, csókolnak, egyre hevesebben, amíg a testük hirtelen felszikrázik.
