Igaz vagy sem? Egy ember, akivel korábban rengeteg időt töltöttünk együtt, egy ember, akivel vonzódtunk egymáshoz, egy ember, akivel sok mindenben egyetértettünk, egy ember, akivel mindenről lehetett beszélgetni. Megismerkedtünk, majd szép lassan elsodortak minket egymástól a hétköznapok.
Hogy bántam-e? Eleinte igen, hiányzott az, amit nekem adott, intellektuálisan, és hiányzott az érzés, amit kiváltott belőlem, úgy, hogy nem értünk egymáshoz, a vágy, és a jóérzés. Aztán már nem bántam, hisz én akartam így.
A tegnapi napon ismét alkalmunk nyílt beszélgetni, de hozzászokva ahhoz, ami kialakult köztünk, nem tulajdonítottam ennek különösebben nagy figyelmet. Talán vak voltam, vagy csak vakká tettem magam azért, mert úgy gondoltam, hogy nem lehet közöttünk semmi, és nem akartam észrevenni, hogy ha úgy akarnám, akár együtt is lehetnénk. Más-más gondolataink vannak egy kapcsolatról, míg nekem valahol biztosíték kell arra, hogy nem dobnak két hónap után, addig ő képes simán belevágni valamibe, amiről előre nem tudja, hogy tart-e még két hónap után. Tudom, hogy ez a helyes gondolkodás, de ha minden kapcsolatba belevágnék, amihez lehetőségem lenne, akkor már hogy is mondjam, igencsak sokan emlegetnének olyan minőségben, amit nem bírna el a büszkeségem, az önérzetem, és a lelkem. Egy férfi, azzal, ha sok "elfogyasztott" nővel dicsekedhet, esetleg csak megbízhatatlannak tűnik, de egy nő, ha sok! férfi karjába dőlt már, véleményem szerint a megbízhatatlanságon túl, már egy más kategóriába is átlép, és a szememben nem nő, hanem csak egy tárgy, amit kénye kedvére használhatnak a vággyal telt férfiak.
Egy nő legfontosabb erénye véleményem szerint a szüzessége, és azon túl az, hogy miután már nem az, azután sem adja oda magát már rögtön az elején. Egy nő addig a legértékesebb, amíg nem kapta meg a férfi, és nem prűdségből mondom ezt, de sok esetben, ha azt az értéket a férfi megkapta, nem tud vele bánni, mint ahogy a mai világban már a nők sem, mert a szexualitás az első és legfontosabb helyen áll a ranglistán, bármi történjen, szex nélkül nem működik semmi sem.
Beszélgettem Vele ismét, olyan volt mint régebben, de most valahogy teljesen máshogy nézett rám, az eddigi vágyakozó tekintetét felváltotta a perzselő tűz, és úgy éreztem, hogy el akarok égni a tűzben, amit tekintetével gyújtott bennem. Ültünk, hátrahajtotta a fejét, majd felém fordult, mindennél jobban érdekelték a szavak, amik belőlem jöttek, és annyira mélyen belém vájta szemét, hogy ne tudjak menekülni. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban közel kúszhat hozzám, vagy magához ránthat, és ha érzem illatát, és azt, hogy mennyire vágytól ittas a pillanat, nem fogom elutasítani a csókját.
Továbbra is fejtegettem véleményem az élet ilyen és ilyen dolgairól, aztán néha csend lett, és egyre melegebb lett a levegő. Hallgattunk, még mindig hátrahajtott fejjel, felém fordított arccal, mosolyogva, vággyal, és érzésekkel teli tekintettel nézett rám... és abban a pillanatban kiszálltam az autóból, mert úgy gondoltam, ha maradok, talán olyat teszek, ami után erős lelkiismeret furdalásom lesz, de igazából nem magam miatt. Elköszöntem. Nem tartott vissza, csak tovább mosolygott rám, miközben a tekintetemen keresztül belém mászott. Pedig még nem is táncoltunk!...
