Hatalmas vihar készülődik odakinn, villámlik, "fényképeznek odafenntről", és nem tárhatom ki az ablakot, ha jót akarok magamnak. Vállalom a villámcsapást, az áramütést, mert csak írni, csak írni van kedvem. Ha az ablakot nem is, de a lelkemet, szívemet kitárom, és a hatalmas tüzet, szenvedélyt, örömöt, pajzánságot megosztom veletek. Kitárom, hogy lásdd, miközben néha megijedek. Dörög egy hatalmasat, és úgy vélem, leszakítja mindjárt a redőnyt, leszakítja a tetőt, és akkor behunyom a szemem, szél tépi már hajam, s arcom. Ilyen őrülten tudnék most szeretni, gátlástalanul, kiszabadítva mindent. Mindent, mi bennem van, és amit már nem félek takargatni. Magam.
Minden érzésnek, és minden gondolatnak, minden pillanatnak megvan a maga dala. Az a dal, ami akkor szól, ha fáj, az ami az örömöt tetőzi még jobban, és ami elgondolkodtat, megsimogat, kérdez, és válaszol.
Rémisztő játék zajlik odakinn, a kutyák ugatnak, félnek, és mindjárt elveszik az áramot. Enélkül meg már nem megy. Miért nem? Régen nem kellett blog, nem kellett szövegszerkesztő, nem kellett billentyűzet. Csak egy füzet, egy toll, egyedüllét, és nyugalom. A nyugalom most is kell, együtt kell lenni a gondolatokkal. Engedni kell, hogy szárnyaljon, engedni kell, hogy szárnyakat kapjon. És ha megérik, engedni kell, hogy a fejekből kiszálljon. Repüljön, és rátaláljon a lapra, ott megjelenjen, még akkor is, ha nem lesz szerepe hosszú időn át, vagy talán sosem.
Minden gondolat értékes. Kell. Minden gondolat értelmet szül, érzéseket, és valakinek egy gondolatán valaki elmereng, talán csak egy pillanatra, talán hosszú időn át. Mély nyomokat, emlékeket hagyhat egy-egy mondat, amire jólesik vagy éppen nehéz emlékezni. Lényegében fontos volt, az ember is, aki mondta, vagy csak a mondat. Nem is tudom. Azt hiszem az ember, mert ha nem lett volna fontos, talán a szavaira sem emlékeznénk. A szavak fontosak. Fontosak a mondatok is. Az őszinte szavak, és az őszinte mondatok. És még fontosabbak a mögöttük rejlő érzelmek.
Rólad még, nem tudom hogyan fogalmazzak. Nem tudom még hová tartozol. De azt tudom, hogy nagyon közel vagy, és nagyon fontos vagy nekem. És a szélvihar sem sodorhat el minket egymástól.
