"Tenyered siklik a tenyerembe,
Lemezek alattunk pörögve játsszák hogy nyár van, újra nyár.
Levelek, miket körénk fúj a szél,
bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét.
Ma éjjel mezítláb indulok innen el,
Kavics karcolja talpam,
Combomon borostyán kúszik fel.
Ezek a nyári éjszakák rejtik el
Az ő arcát ki könnyeim issza fel."
Takáts Eszter - Nyári dal című számát hallgatom már néhány órája kisebb megszakításokkal. Tisztán tükrözi hangulatomat.
Megvallom őszintén három dolog körül forgott az agyam a hétvégén, a szerelmen, a szexen, és az ex fogalmán. Kicsit zavarbaejtő, hogy tudom, kik olvassák a blogomat, de most megpróbálok ettől eltekinteni, kizárni a külvilágot, és szégyenlősség nélkül írni, írni, csak írni. Aztán meglátjuk hogy sikerül.
Azt hiszem sikerült, most csak én vagyok, és a gondolataim.
Valaki megérintett, nem, nem úgy, nem fizikálisan, hanem ott benn, a sötétben, egy olyan helyen, ahová csak kevesen nyernek betérést. Nah, nem ott (: Hanem a szívemben. Ott bizony. Nem tudom hogyan történt. Egyszercsak éreztem és kész. Nem kívánok rajta gondolkodni, lesz ahogyan lesz.
Egész hétvégén holtkórost játszottam, a párját nem találó galambot. Nem viseltem volna el, ha valaki megkérdezte volna, mi bajod, így a jól bevált alváshoz menekültem, ami nagyjából segített is. Feküdtem az ágyon, de már nem nyújtottam ki karomat, mert tudtam, hogy úgysem találok ott senkit. - Régebben amikor még nagyon hiányoztál, amikor még új volt, hogy nem fekszel mellettem, és a párnádra már nem hajtod fejed, nagyon kutyául éreztem magam. Amikor nagyon hiányoztál, magamhoz szorítottam a párnád, hátha attól visszakaplak, vagy legalábbis egy érzést, hogy valamikor még fogsz mellettem szuszogni az ágyban azon a kispárnán, amit tőlem kaptál. Legalább vitted volna el. - Manapság már nem érted nyújtanám ki karom, csupán egy Társért, akinek a személyét jelenleg még nem ismerem. Vagy lehet, hogy ismerem, csak még nem tudom, hogy igen, ő az.
Mostanság nehezebben megy az ismerkedés. Érzem ezt én is, mondták is idősebbek. Használjam ki az alkalmi lehetőségeket, attól jobb lesz? Ugyan, nekem nem. Egy kiüresedett szajhává válnék, azt hiszem, rákapva a rég áhított húsra. Nem ez kell nekem. Érzések, érzésekkel teli szex, lélek, összhang, őszinteség, barátság, bizalom, szenvedély, tűz. Nőcis álmok, vagy naivitás? Vagy mindkettő? Törődjünk bele, hogy ilyen már nincs? Törődjünk bele, hogy a Kiszemelt Pasink a pultos sráccal szemez, és neki markol bele a fenekébe? Elnézést. Mi a baj? A nőkkel vagy a férfiakkal van a probléma manapság? Én úgy látom, hogy a nők egyre jobban kezdenek elszajhásodni, olyan dolgokat tesznek, amiket eddig a férfiak tettek meg könnyűszerrel, a férfiak pedig félnek a nagy női egyenjogúságtól. Már a férfiak lelkét kell ápolni, és nem fordítva. Megerősödtünk, és valószínűleg a férfiak félnek ettől. Most nem általánosságban beszélek. Csak egy rétegről, aki ilyen.
Exek, vagy ilyesmi. Exszel szex? Nem is tudom. Régen ez elképzelhetetlen lett volna számomra, ma meg, most meg azt mondom, talán belemennék. De ha jobban belegondolunk, minek "raboljuk az idejét" valakinek, minek foglaljuk le, ha csak a szex tart össze? Valaki úgyis figyeli őt is a sötét pub sarkából, és valaki biztosan őt sem meri megszólítani, mert van valakije. Van, de csak azért. Ilyet. Exszel érzelem, kapcsolat, nem csak azért? Nehéz kérdés, még nehezebb a válasz. Attól függ, milyen volt a kapcsolat annó, és mi okozta a végét. Jelen helyzetben, jelen Exemmel, ha jönne a rég áhított Szerelem, talán menne. Mindenesetre egy próbát megérne. Bár most nem érzem azt, mint januári találkozásunk alkalmával. Lehet, sosem fogom.
Megvallom őszintén három dolog körül forgott az agyam a hétvégén, a szerelmen, a szexen, és az ex fogalmán. Kicsit zavarbaejtő, hogy tudom, kik olvassák a blogomat, de most megpróbálok ettől eltekinteni, kizárni a külvilágot, és szégyenlősség nélkül írni, írni, csak írni. Aztán meglátjuk hogy sikerül.
Azt hiszem sikerült, most csak én vagyok, és a gondolataim.
Valaki megérintett, nem, nem úgy, nem fizikálisan, hanem ott benn, a sötétben, egy olyan helyen, ahová csak kevesen nyernek betérést. Nah, nem ott (: Hanem a szívemben. Ott bizony. Nem tudom hogyan történt. Egyszercsak éreztem és kész. Nem kívánok rajta gondolkodni, lesz ahogyan lesz.
Egész hétvégén holtkórost játszottam, a párját nem találó galambot. Nem viseltem volna el, ha valaki megkérdezte volna, mi bajod, így a jól bevált alváshoz menekültem, ami nagyjából segített is. Feküdtem az ágyon, de már nem nyújtottam ki karomat, mert tudtam, hogy úgysem találok ott senkit. - Régebben amikor még nagyon hiányoztál, amikor még új volt, hogy nem fekszel mellettem, és a párnádra már nem hajtod fejed, nagyon kutyául éreztem magam. Amikor nagyon hiányoztál, magamhoz szorítottam a párnád, hátha attól visszakaplak, vagy legalábbis egy érzést, hogy valamikor még fogsz mellettem szuszogni az ágyban azon a kispárnán, amit tőlem kaptál. Legalább vitted volna el. - Manapság már nem érted nyújtanám ki karom, csupán egy Társért, akinek a személyét jelenleg még nem ismerem. Vagy lehet, hogy ismerem, csak még nem tudom, hogy igen, ő az.
Mostanság nehezebben megy az ismerkedés. Érzem ezt én is, mondták is idősebbek. Használjam ki az alkalmi lehetőségeket, attól jobb lesz? Ugyan, nekem nem. Egy kiüresedett szajhává válnék, azt hiszem, rákapva a rég áhított húsra. Nem ez kell nekem. Érzések, érzésekkel teli szex, lélek, összhang, őszinteség, barátság, bizalom, szenvedély, tűz. Nőcis álmok, vagy naivitás? Vagy mindkettő? Törődjünk bele, hogy ilyen már nincs? Törődjünk bele, hogy a Kiszemelt Pasink a pultos sráccal szemez, és neki markol bele a fenekébe? Elnézést. Mi a baj? A nőkkel vagy a férfiakkal van a probléma manapság? Én úgy látom, hogy a nők egyre jobban kezdenek elszajhásodni, olyan dolgokat tesznek, amiket eddig a férfiak tettek meg könnyűszerrel, a férfiak pedig félnek a nagy női egyenjogúságtól. Már a férfiak lelkét kell ápolni, és nem fordítva. Megerősödtünk, és valószínűleg a férfiak félnek ettől. Most nem általánosságban beszélek. Csak egy rétegről, aki ilyen.
Exek, vagy ilyesmi. Exszel szex? Nem is tudom. Régen ez elképzelhetetlen lett volna számomra, ma meg, most meg azt mondom, talán belemennék. De ha jobban belegondolunk, minek "raboljuk az idejét" valakinek, minek foglaljuk le, ha csak a szex tart össze? Valaki úgyis figyeli őt is a sötét pub sarkából, és valaki biztosan őt sem meri megszólítani, mert van valakije. Van, de csak azért. Ilyet. Exszel érzelem, kapcsolat, nem csak azért? Nehéz kérdés, még nehezebb a válasz. Attól függ, milyen volt a kapcsolat annó, és mi okozta a végét. Jelen helyzetben, jelen Exemmel, ha jönne a rég áhított Szerelem, talán menne. Mindenesetre egy próbát megérne. Bár most nem érzem azt, mint januári találkozásunk alkalmával. Lehet, sosem fogom.
