Tegnap volt. Minden olyan volt, mi a tegnapot jellemzi.Már nem olyan rossz, már nem olyan jó, mint tegnap.
Talán a káros anyagok, talán a lelkiismeret szava szédített meg.
Így vagy úgy, de ingerültségből, nem sok jó válhat ki,
nem születhet mosoly, csak düh vagy indulat.
Nem vettem észre.Oda tartottam, ahol vártak; küldtek, akik erre vágytak,
akik azt hitték, ez jó nekem.
Hirtelen fény gyúlt szívemben, nem volt több fagy, csak melegség és szerelem. Mert gondoltál rám!
Elüldözted ”hervasztó, bénító gondolataimat”, de már megint téveszmék ébresztettek fel álmomból.
S hervadt a virág. Veled akartam lenni gondolatban,
s más volt ott valóban.
Csak behunyni a szemem, s elrepülni hozzád, fogni kezed,
s ölelni százszor, ezerszer.
Ma van. Én gondoltam rád éppen, aztán te is.
Bárcsak láthatnék a jövőbe,
s érezném előre, mit, hogyan és miért kell tennem.
Kicsit olyan, mintha a múltban élnék;
a múlt emléke táplál, a jelenben izzok fel.
Tegnap
2007.11.08. 19:36 escudo
Szólj hozzá!
Címkék: szerelem gondolatok vágy gondolatébresztő érzések kapcsolatok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://escudo.blog.hu/api/trackback/id/tr41222753
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
