Egy jól időzített mosoly, egy kedves simogatás, egy őszinte, szeretetteljes tekintet, egy szoros ölelés, mennyire jól jön, ha éppen bánt a világ, és mennyire nem kell, amikor úgy érzed rád szakadt a világ minden búbánata, és úgy érzed, hogy mindenért egy személyben kell felelned. Tudod, hogy problémád nem olyan nagy, mégis könnybe lábadt szemmel várod a csodát, nézed a napsütést, és nem tudsz neki örülni, a szélben könnyedet fújja a szél, egy szélvédőre zuhan. Ott folyik le fájdalmad, és bár szabadulni akarsz tőle, nem tudod nélkülözni, mert mindaddig nem hagy el, amíg azt nem mondod, hogy igenis boldog leszek, mosolygok, nevetek az életen, és nem érdekel semmi. De ha nem érdekel semmi, és senki, akkor hol vannak érzéseid? Az érdektelenség és a szeretet nem fér össze. Ha a lelkedet teszed bele a hivatásodba, akkor hogyan tudsz érdektelen lenni iránta? Ha a lelkedet adod valakinek abban a tudatban, hogy nem él vissza vele, hogyan képzelhető el, hogy nem érdekel az a valaki, akit annyira szeretsz, hogy a lelkedet ajándékoztad el számára? Én ezt nem értem, és nem értek vele egyet. Ez az Élet, istenem, élünk, és minden egyes napért, sőt minden egyes percért hálát kellene adnunk, hogy élünk, és élhetünk, de könyörgöm, hagyjanak élni!! Élni akarok, és nem csak létezni. Tudom jól, ennek a feltételeit magamnak kell megteremtenem, és ha bele is rokkanok megteszek mindent azért, hogy elmondhassam, nem azért születtem meg, hogy léteztem, hanem azért, mert éltem, megéltem, átéltem, és élveztem az életet. Remélem, hogy még sok van előttem, és mindenre választ kapok. Csak ne lennék ilyen türelmetlen, és ne akarnék olyanokra választ kapni, amelyeknek még nincs itt az ideje.

Miután megfürödtem, felfrissülten belenéztem a tükörbe, és láttam egy nőt. Egy majdnem nőt. Nem tetszett. Még fiatal volt, de már enyhe csíkok voltak a homlokán, a szeme olyan volt, mintha paradicsomos szemcseppet használna, nem beszélve a karikákról. Kiábrándító látványt nyújtott. Meg akarom változtatni azt a nőt, vagy össze akarom törni a tükröt. Bár lehet, hogy elég volna csak a felfogását, a gondolkodását megváltoztatni a világról, nem engedni, hogy olyan mélyen megérintsék a történések, azt meg kiváltképp nem, hogy hosszú ideig raktározza a rosszat, majd egyszer csak hagyni kitörni, és a padlóra zuhanni. Nem szabad.